Számos helyen feltűnt ez a fotó a világ bringás blogjaiban, de sajnos sok infót nem találtunk róla. Annyi biztos, hogy a Cinelli legendás Laser típusának egy eszement változata. Nehéz elképzelni, hogy légellenállásban lehet annyit nyerni ezzel a konstrukcióval, mint amennyit buktak a plusz súllyal. A UCI szabványokat pedig viccből sem érdemes megemlíteni.

Még a magasabb profilú felnik esetében is sokszor szólaltok meg kritikusan az oldalszél miatt. Ebben az esetben elképzelni is rossz hogy viselkedhet a bringa olyan viszonyok között. De kár is belegondolni, hiszen még az alap Lasert is szentségtörés lenne utcára vinni, erről nem is beszélve. Ennek a pályán a helye. Vagy inkább a falon.

Roppant szomorú tud lenni egy pusztuló épület látványa, melyben tudjuk, hogy egykor nagy élet volt. Számunkra, kerékpárosokként egy velodrom elhagyatottsága még szívfájdítóbb talán. A casbahcicloclub az argentín főváros, Buenos Aires városi velodromját mutatja be, ahova egy ismerősüknek sikerült bejutnia és néhány képet készítenie.

Olvasd tovább>>

Éld át a pályasport legizgalmasabb  pillanatait Christopher Reed szemén át a Home Depot Center Velodrome-ban zajló Madison versenyen!

Olvasd tovább>>

Yobi, azaz Jári Róbert neve lehet a legtöbbeteknek még nem mond sokat. Pedig ő az, aki korosztályunkból igen sokat tett a magyar pályakerékpáros sportért, formatervezési díjjal jutalmazták 2010-ben tárgytervezés kategóriában, és többek között az őszi criterium versenyünket is támogatta.

Yobi olyan pályaagyakat készít, melyeknek a pereme cserélhető, így a furatszám tetszőlegesen variálható a befűzendő felniéhez viszonyítva, nem is beszélve arról, hogy ezzel az eljárással a környezetet is kíméli, hiszen kevesebb lesz a  hulladék az agy és az agytest elkészítésekor. Ha ez nem lenne elég, egyedi pályatányérokat is tervez illetve marat, melyek a lyukátmerője szintén igazodni tud az aktuális hajtókaréhoz.( 130 v. 144 mm BCD)

Olvasd tovább>>

Emlékszem még arra az időszakra, mikor beleszerettem a fixikbe. Egyeduralkodó volt a gyakorló-nadrág, s a fém klipsz számított menőnek. Egy életérzés volt mögötte, több, mint néhány stílusjegy, de szerintem szinte mindannyian tudjátok mire gondolok. A videók változtak, élmények gyűltek, 1-2 év eltelt, s már egy picit más szemmel tekintek az egészre. Már valahogy szexibb a patentpedál, nem feltételen ciki a bukó, s a mez is szebben feszül. Régen sem sörrel raktam, de most már a gél a menő. Egy ideje szívesebben nézek criterium videót alleycates videó helyett, s ez csak fokozódott az őszi Liget Crit’ élménye óta.

Valahogy ezek a videók a pályasport sportteljesítménye és az utcai életérzés között helyezkednek el félúton, pont megfelelő arányban az alkotóelemekkel. Megmagyarázni nem tudom, egyszerűen megfog. Élvezzétek ti is.

Ezen a szürke reggelen ennek a képnek a dinamizmusa adjon lendületet a naphoz.

(via velodeath)