Februárban Miletics Attilát muattam be nektek, aki – az akkori időjárással összhangban – fekete-fehér képeken keresztül mesélt arról a világról, amit ő lát, ha a fényképezőgép keresőjébe néz, illetve az örökhajtós kerékpárokról, amik az objektíve elé gurultak. 

Most, márciusban, a szikrázó napsütéssel egyszerre érkeztek meg Bíró Gergő színpompás képei, melyeket nézve akár már most, két szó begépelése között elindulnék bringázni egyet, annyira valósághű lenyomatai a tavaszi-nyári bringázások hangulatának.

Ki is vagy te?

Én vagyok a kérdés és válasz is.

Hogyan jellemeznéd Bíró Gergő és a fotózás kapcsolatát?

Dokumentálom a körülöttem végbemenő történéseket, környezetemben élő embereket és a mindennapjaikat, keresve a különböző technikai megvalósítások eszközeit. A hagyományos technika szerelmese vagyok, így 100 képből 99 és háromnegyedet filmre készítek. 

Mi a helyzet az fixikkel?

Mikor először ültem örökhajtós biciklire, rögtön megfogott egyszerűsége, könnyedsége, letisztult felépítése és a szabadságérzet, amit nyújt számomra. Hiába változik minden, ez az utóbbi érzés nem múlik.