A Thomas Callahan alapította egyszemélyes Horse Cycles Brooklyn egyik legkülönlegesebb műhelyévé vált az elmúlt években. Thomas egyedi kerékpárvázakat készít, acélból, ám nem csak klasszikus rézforrasztásos-muffolt technikát alkalmaz, hanem TIG heggesztést (azaz muff nélküli acél illesztés, speciális volfrám-argon keverékkel) is, így a csőszettek alakja is eltérő lehet.

Legutóbb egy muffolt gyönyörű női városi/pálya-gépet épített, ami különleges, abból a szempontból, hogy a váz mérete mindössze 48-as, (ami igen ritka!), így rendkívül nehéz dolga volt a mesternek. A homlokcső egészen meredek lett, ám a tengelytáv még így is (ránézésre) 100 cm alatt van. A hátsó háromszög csövei pedig majdnem olyan hosszúak mint a nyeregvázcső, az alsó illetve felső cső együttvéve, így a váz csapágyesése is eltér a megszokottól. Néhány kép a kész paripáról:

Olvasd tovább>>

Csak annyit fűznék a videóhoz, hogy sick…

Szeretettel, Jen Lehenytől.

Sorozatunk befejező, negyedik részéhez érkeztünk. Utolsó fixis hölgyünk Kata Debrecenből. Következzen hát az ő írása.

Legelőször a fixiről, mint pályakerékpárról hallottam, majd egyik haverunk épített egyet városi szédelgéseihez. Ez engem ekkor még nem érintett meg, sőt veszélyesnek is tartottam, de később persze minden más lett. Kezdődött az őrület azzal, hogy barátom suliba járós ratbike-ján májusban tönkre ment a hátsó agy. Hirtelen szükségmegoldásként egy marék kábelkötegelővel átalakította fixre. Még ekkor is voltak kétségeim a biztonság tekintetében, de hitegetett azzal, hogy ez csak szükségmegoldás, egy hét és vesz egy új agyat, racsnival. Meg is vette, de a visszaalakítás elmaradt. Azon a nyáron megérintette a fixi érzés…

Olvasd tovább>>

Sorozatunk harmadik része, melyben Enikő beszél a fixik iránt tanúsított elkötelezettségéről.

Én úgy kerültem ebbe a fixis mizériába, hogy már 2 éve nem voltam hajlandó ráülni bringára egy korábbi térdsérülés miatt. Ekkortájt bekerült egy fiú az életembe, aki fixen volt. Én meg közöltem, hogy ez egy nagy baromság, minek örökké tekerni… akkor sutyiba megkaptam a biciklit egy picit és a rontás ott kezdődött. 1 hónapra már én is magaménak tudhattam a saját fiximet. Hogy miért sikerült beleszeretnem? Nem tudom. Talán a korábbi triálos próbálkozások után kihívásnak éreztem egy biciklit, amivel lehet hátrafelé is menni és padkára felmenéskor oda kell figyelni a hajtókar állására.

Olvasd tovább>>

Sorozatunk második részében (ellentétben az elsővel) általánosságban foglalkozunk a fixis hölgyekkel.

Azt az eddig beérkezett írásokból leszűrhetjük, hogy a lányok is a nagy fixis bumm idején csatlakoztak az örökhajtás szerelmeseihez. A többi fontos kérdésben viszont már megoszlanak a vélemények. Van, akinek az internet adta az első löketet (nem, sajnos nem mi, de reméljük ilyen is lesz), majd egy fixis kollega ültette rá a gépre, van, aki a Millibe szerelmesedett bele és ezáltal az örökhajtásba, de a legtöbbeket egy ismerősük győzte meg, hogy miért is jó ezt a letisztult rendszert használni. Olvasd tovább>>