2012. december 4. kedd
Japán Keirin Iskola, 1987.
Keirin: Az 1940-es évek elején született, lényegében a tradicionális sprint japán verziója. Hét kerékpáros indul egyszerre, 2000 m-en, akiket egy speciális felvezető motor, a derny vezet. Az első kört 30km/h sebességgel, a másodikat 50km/h-val teszi meg, ezután elhagyja a pályát és az utolsó 500m-en megkezdődik a sprint.
A célvonalba 60-70km/h sebességgel érnek a versenyzők. A női versenyeken a derny 5km/h-val lassabban megy, mint a férfi futamokon.

Ahhoz, hogy valaki keirin versenyző lehessen, először felvételi vizsgát kell tennie az Izu-félszigeten működő Shuzenji iskolába. Általában, a meghirdetett helyekre tízszeres a túljelentkezés. Itt egy egyéves képzésen vesz részt, ahol megtanulja a versenyzés technikai és elméleti alapjait. A felvételi kétféle lehet. Vagy 200 és 1000 méteres kerékpárversenyen kell rajthoz állni, vagy az általános atlétikai képességeket, az adottságot, tehetséget vizsgálják azoknál, akiknek nincsen kerékpárversenyzői múltjuk. Felvételi nélkül is bekerülhetnek, akik valamilyen sportágban kiemelkedően teljesítettek az olimpián, vagy pl. a pályakerékpár világbajnokságon. A diákok kollégiumban laknak, ahol a 6:30-as keléstől a 22:00-ás fekvésig, szigorú beosztás szerint töltik a napjaikat. 3 fő részből áll a képzés: akadémiai tárgyak (keirin szabályok, a kerékpározás alapjai, sport egészség, általános ismeretek), gyakorlati tárgyak (testnevelés, kerékpározás, kerékpár szerelés), és speciális nevelő tárgyak (közösségi programokban való részvétel). Természetesen a hangsúly a gyakorlati kerékpározáson van. A képzés első felében a diákok megtanulnak sprintelni, állóképességet szereznek, és fejlesztik a sebességüket, hogy megteremtsék a versenyzéshez az alapokat. A képzés második felében azt gyakorolják, hogyan versenyezzenek a szabályokhoz alkalmazkodva. A iskola felkészíti a versenyzőket a lelki megterhelések elviselésére is, mint a nyilvánosság, terhes népszerűség, a versenyhelyzet okozta stressz. Valamint mindannyian megtanulnak saját maguk menedzserei és edzői is lenni. A záróvizsgán teszteket kell írni, gyakorlati vizsgákat teljesíteni, kerékpárszerelői gyakorlatot bizonyítani, és megfelelni a személyiségértékelésen. A vizsgákon sikerrel szereplőknek ezután a Japán Keirin Szövetség engedélyére van szükségük a hivatalos regisztrációhoz, és ezzel a versenyzői karrier megkezdéséhez.
A rizs, hal és miso leves reggeli után, a diákok az Izu-félsziget hegyei között edzenek, kb 100km-es távon, fix áttétellel.
Példa egy versenyző edzésnapjára: 9-kor kezdődik a bemelegítés a velodromban 50 körrel, eleinte lassabban, aztán a vége felé egyre gyorsabban, az utolsó kör pedig olyan, mintha versenyen mennének. A bemelegítés után 4-9 versenyző megy 2-3 körös sprinteket, a pálya tetejéről leborításokat gyakorolva. Ezután 2,5 óra szabadedzés következik a pályán, amit levezető görgőzés követ. Az edzés végén pedig súlyzóznak.
Általános nyerési stratégiák:
Senko: A derny mögötti pozícióból megpróbálni nagy sebességgel végig vezetve nyerni.
Makuri: Hátulról a célegyenesben előre törni.
Mak: A második helyet tartani, és onnan sprintelni a végén.
Oikona: Kijönni a szélárnyékból és egy hosszú hajrával nyerni.
A rutinos öreg rókák már a rajtnál megpróbálják az ellenfeleket gyengíteni, sokszor megfigyelhető, hogy húzzák az időt, az örökkévalóságig készülődnek, hogy a fiatalabb versenyzők összpontosítását megzavarják.