Miután tegnap hazafelé szanaszét, rojtosra raktam a várost, becsatlakoztam kicsi családomhoz fagyizni. Aztán játszottunk még egyet a spílplaccon, majd elindultunk haza. A lányok előrementek lábon, illetve rolleren, mi fiúk meg mögöttük nyélen.

Épp trackstandbe merevedve vártam Dani fiamat, hogy utolérjen, mert még csak kemény 1 napja rakja a műanyag kismotornak, szóval eléggé óvatosan megy vele, amikor belecsapódik a fülembe a következő:

- Fixi!?

Felnézek. A szolárium előtt parkoló piros csilli-villi autó nyitott ajtajánál, a barátnőjével beszélgető srác néz a biciklimre csillogó szemekkel.

- Aha.
- Én most építettem egyet.

Meginogok a meglepetéstől.

- Tényleg, milyen alapra?
- 3T váz, pálya agyak, pálya hajtás, platform pedál és ilyen bagabú szövetszíj a pedálon, kamufék.

Kiesek trackstandből. A fiam is utolér.

- Szép! Rakjad neki!

Ekkor a barátnőjéhez fordul:
- Ez az élet! A Fixi!

- Jaja. :) Na, gyere Dani, mejünk! Vár a vacsi.

A hajtókarok szép lassan forognak, ahogy tolom a gépet, Dani komótosan jön a motorjával…