Csak annyit fűznék a videóhoz, hogy sick…

 

Néhány hete Levente írt szomorúan, hogy Székesfehérvárról ellopták a fixijét. Mire néhány emailt váltottunk szerencsére meglett a bringa, de ezalatt elég érdekes tapasztalatokat gyűjtött Levi. Íme a sztori.

A történet egy hétvégi napon, egy vidéki megyeszékhelyen játszódik, Budapesttől kb. 60km-re. Főhősünk elindul a városból, ehhez a buszközlekedést választja. A helyközi buszmegállót saját, egyedileg épített, örökhajtós kerékpárján közelíti meg. A bringát a buszmegálló melletti áruház kocsitárolójához köti, egy falba épített ATM elé.

Dolga végeztével visszatér a városba, de a fixinek csak a hűlt helyét találja. A zár darabjai is eltűntek. Körbenéz a környék kocsmái előtt, majd mivel nem leli nyomát kerékpárjának elindul lábon. Mielőtt hazabandukolna, bemegy a helyi kerékpárüzletekbe, hogyha látnak valamit, szóljanak neki.

Főhősünk tudatos állampolgár, még aznap feljelentést tesz a rendőrségen. Bent egy órát vár, mire hozzá szól valaki. – Türelem, biztos sok dolguk van így szombat koradélután – gondolja. Megtörténik a részletes jegyzőkönyvfelvétel. Minden stimmelt, kivéve egy dolgot. A csinos rendőrzászlós hölgy ”elfelejtette” beleírni azt, hogy egy ATM elé volt kötve a kerékpár, amiben lehetséges, hogy van kamera, ami viszont rögzíthette a lopást. Főhősünk másodszor is elmondja, és közli, hogy szeretné, ha bent lenne ez a jegyzőkönyvbe. Végül nagy nehezen belekerül. Hazafelé végig ezeken jár az agya. Azét váratták egy órát, hogy hátha meggondolja magát, és nem tesz feljelentést? Mikor belépett a rendőrségre, a portás kérdezte, hogy mit szeretne. Tudták, hogy kerékpárlopást akar bejelenteni. Mialatt várt, egy civil se jött ki az ajtón, nem volt nagy forgalom a rendőrségen (senki rajta kívül).

Miért nem akarták beleírni a jegyzőkönyvbe, hogy az ATM előtt volt lekötve a fixi, amiben kamera is lehetett? Mert akkor lenne egy ”nyom”? Kapcsolatba kellene lépni a bankkal, elkérni a felvételeket stb. stb.? Az nagyon nagy munka, meg hát nekik biztos nincs idejük ilyesmire. Az már más kérdés, hogy a feljelentést felvevő rendőr olyan fáradt (másnapos) volt, hogy egy szót sem tudott helyesen legépelni elsőre (néha sokadszorra se). Úgy néz ki feszített munkatempó volt péntek éjjel is.

Lehet, hogy a rendőrség meg se akarja oldani a kerékpárlopásos ügyeket?  Ha van valamilehetőség információszerzésre, még azt sem szeretné kihasználni? Vagy főhősünk paranoiás?

 

u.i.: A fixi megvan, újra a gazdájánál. De nem a rendőrök találták meg.

Szeretettel, Jen Lehenytől.

A FIXEGED.com-on megjelent az első szegedi Flatland Alleycatről egy beszámoló angolul.  Időt és energiát nem sajnálva lefordítottuk, hogy magyarul is elérhető legyen. Sajnos mi nem tudtunk ott lenni, de a beszámoló alapján jó kis mókát dobtak össze a srácok. Legközelebb megpróbálunk eljutni mi is, hogy saját szavainkkal írhassuk le a hangulatot, de addig is íme a fordítás:

 

Ez az amit már mindannyian vártunk!

Nagyon jó volt látni, hogy, mennyire élveztétek a versenyt srácok. És ne feledkezzünk el arról a három bátor lányról sem, akik szintén részt vettek a versenyen. Tiszteletem hölgyeim!

Nem is fejezhetnénk ki jobban az alleycat érzést annál, mint ahogy az első helyezett Nagy Máté (holtverseny) leírta az élményeit:

A Flatland Alleycaten bringázni

Még a start előtt két hibát is vétettem. Egy klipszes pedál az spd-vel szemben értékes másodperceket jelent minden egyes alkalommal, amikor fel vagy le kell szállnom a bringámról. Ez az előny kicsinek tűnhet, de kilenc ellenőrző pontnál összeadódik egy nagyon csinos kis összeggé. A start előtt pár perccel eldöntöttem, hogy a pótszingómat a kiindulási ponton hagyom, ám ez is rossz döntésnek bizonyult. Az egyik ellenőrző ponton meg kellett mutatnunk a defektjavító készletünket. Ha nem volt, akkor el kellett menni az utca végéig és vissza.

 

A felszállást követően rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy a nyers erőmre támaszkodjak az egész verseny alatt, nem is tudtam lépést tartani az előttem lévő fehér Diamantossal, aki több mint 50 km/órával rakta a beton lapokból összeillesztett villamossíneken. Végül 5 próbálkozás után megtaláltam az egyetlen bringagyalog utat a Széchenyi téri szökőkúthoz és felvettem a manifesztet.

 

Miután megtaláltam az ismeretlen utcákat a térképen, megindultam az első címhez amiről úgy gondoltam tudom hol van. Rosszul gondoltam. Lelassítottam a folyó partjánál, hogy megkeressem a helyet ahova a cp-t gondoltam. Párszáz méterbe és 3 mellettem elszáguldó versenyzőbe tellett mire rájöttem, hogy északabbra van ezen az úton, ráadásul minden egyes nap eltekerek előtte.

 

Az első cp-ről jövet megkellett állnom, hogy megnézzem hova menjek, de tudtam, hogy három srác jön pár méterrel mögöttem. Utáltam az ötletet hogy előttük álljak meg csak azért hogy térképet olvassak, szóval dobtam egy jobbost a következő utcára ahova tudtam hogy senki sem megy. Megváltoztattam az útvonalam még mielőtt egyáltalán megterveztem volna. Konkrétan elbasztam. Ezen a ponton mindkét tervem befuccsolt. Tudtam hogy nem vagyok a toppon erőben, és a tervemnek is reménytelenül annyi.

 

Ezen a ponton még nem volt C tervem. A hídhoz indultam hisz nem volt veszíteni valóm. Tudtam hogy a híd másik oldalán több cp is van ráadásul egy jó messze lesz. Az egyiknél, a skateparkban, még mindig dühös voltam magamra hogy elbasztam az első 10 percben, de megraktam tovább Újszeged végéig egy elég erős szembeszélben. Visszafelé újra megjött az önbizalmam mivel az 52:15-ös áttételem önálló életre kelt a hátszélben.

 

 

Miután begyűjtöttem még pár bélyeget a manifesztemre, egyszerre az egésznek lett értelme. Elkaptam egy ritmust ami átsegített a nehezebb részeken, és láttam pár arcot akik elveszettebbnek tűntek mint én. Négy ellenőrző ponttal a vége előtt találkoztam egy montissal, aki pont akkor érkezett, mikor beléptem a klipszbe. Keresztezve egy hat sávos utat elvesztettem a ritmust. Megelőztem őt, majd elrontottam egy kanyart, szóval megelőztem még egyszer. A következő cp-n le kellett lassítani, majd egy hajtűkanyarral lemenni egy lejtőn és megállni 5 méteren belül. Ez nekem és a hülye pályabringámnak megint csak nehezebbnek bizonyult mint neki, tehát megint beért. Visszafelé tudtam hogy közel van a célhoz, és azt is hogy nekem legalább eggyel többször meg kell állnom mint neki. Baromi gyorsan kellett mennem, hogy összeszedjek annyi előnyt hogy megverjem. Az utolsó egyenesben sprinteltem a legvégső tartalékaimat felhasználva. A cél utcájába fordulva pont előttem volt. Ugyan abban a másodpercben értünk be, elskiddeltem mellette azzal a gondolattal hogy éppen csak lemaradtam a dobogóról hiszen csak egy pár bringa állt ott. Pár másodperccel később kikiáltottak mindkettőnket győztesnek.

 

 

A szar tervezésem elég használhatónak bizonyult éppúgy mint a nagy áttételem. Alig volt időnk megnyugodni, mivel a következő pár versenyző pillanatokkal utánunk érkezett meg.

 

Végül, lássuk a helyezéseket!

Alleycat:

1. Spud & Mate

3. Spor Marci

4. PG (Papp Geri)

5. Pacz Gabor

6. Rázsim

Trackstand:

1. Magda

Skid:

1. Akos

Alleycat – lányok:

1. Regina

2. Zsuzska

3. Dóri

 

További képeket a FIXEGED.com oldalon találtok. A fordítást köszönjük vazsunak és Kicsinek

A 2010-es seouli bicaj design kontesztre készült az alábbi gaznak álcázott “lakat”. Cuki, mókás, számzárral, virággal, kis verébbel és persze drótkerítéssel. Minden bizonnyal, a vázamra tekerve, még a lámpánál az arcomba füstölő piros hetes szomszédságában is szőlőlugasban érezném magam….na de könyörgöm…a metszőfogaimmal elharapom. Marad a jó U!

 

 

Olvasd tovább>>

Mikor? 2010. október 2.

Hol? 56-osok tere

Start? 13:30

Nevezés? Ingyenes

50.000-es összdíjazás

További részletek