Néhány héttel ezelőtt volt egy felhívásunk facebookon, miszerint csodaszép és félelmet nem ismerő fixista lányok jelentkezését várjuk. Na ne tessék semmi rosszra gondolni, semmi pornó. Az kimerül nálunk a BILF bejegyzésekben. Szerencsére akadtak jelentkezők és bár úgy terveztük, hogy egy cikkben hozzuk le összefoglalva, miért is fixiznek a csajok, de mivel úgy hosszú lenne, ezért egyesével közöljük a lányok aztírásait.
Az első alanyunk rozi volt. Álljon hát alább az ő kezeinek nyoma.
Ha valaki nekem egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy én valaha fixire ülök, körberöhögöm. Felesleges veszélyforrásnak és micimacsó arcoskodásnak tartottam az egészet. Elszáguldoztam én a szuper kis országútimmal a városban bőven jól, nem kellett több.
Aztán jött az első tél, amit végig nyeregben töltöttem, és jöttek a gondok vele, hogy szétrohad a váltó a sós létől, hogy a vizes felnin szarul fog a fék, meg ilyesmik. Valahogy összehozott a sors egy-két fixis arccal is pont ekkortájt. Pár sör mellett próbáltak meggyőzni arról, hogy a fixizés igen király dolog, és bár nem hittem nekik el mindent, legalább már nem idegenkedtem annyira az egésztől. Aztán egy-két kisebb baleset meggyőzött arról, hogy kell nekem az az extra biztonság, amit a fix nyújt.
Az elhatározást pedig hamarosan tett követte: találtam egy kellően kicsi vázat magamnak. Gondoltam majd szépen apránként költséghatékonyan összeszedek mindent, és otthon megépítjük. Végül mégsem így lett. A srác ugyanis, akitől a vázat vettem, felajánlotta, hogyha tőle veszem meg a többi cuccot is, össze is rakja nekem, meg olcsóbban adja. Így lettek altrix helyett alex felnik, noname helyett campa hajtás, b+ helyett miche agyak… a költséghatékonyság gondolata pedig valahol a süllyesztő mélyén landolt.
Ez volt január első napjaiban. Azóta a fixi van, városban csakiscsak. Bár trükközni nem tudok vele (nagy bánatomra – de egy óriás esés óta – ami után két lila folt virított hetekig a térdemen – inkább nem próbálkozom ilyesmivel :P ). A hétköznapi használatra el sem tudnék már mást képzelni.
Persze mivel szűkebb-tágabb környezetemben roppant kevés fixis van, mindig kapom a leszólásokat-beszólásokat, minek ez nekem, menőségi faktor csak, hogy jobban tapadnak a bringás fiúk stb. Hát…ebből konkrétan egyik sem igaz :). A menőségi faktort számomra egy régi rózsaszín cruiser jelentené fonott kosárral, szélben lebegő szalagokkal. Ezzel éppen csak közlekedni nem tudnék, nem nekem találták ki. A bringás fiúk meg általában tök furán néznek. Fixis lány? Mivaan? Nem épp hipernőies dolog.
És hogy fixi érzés? Nem is tudom. Az utak királyának érzem magam, az tuti :).
Továbbra is várjuk fixis hölgyek mailjeit a kanaan@fixedgearhungary.com címre
